Paradicsom
A konyhában nagy volt a sürgölődés. Lena és
Nilot az esti vacsorához készítették a szendvicseket. Eredetileg a partra
szerettek volna lemenni, de ebéd után beborult, nagyon hideg lett, így inkább
meghívták az egész társaságot Nilot-hoz. Délután bevásároltak: bagettet,
sajtot, sonkát, zöldségeket és egyéb finomságokat. Nilot szeletelte a rávalót,
kikeverte a finom krémeket Lena pedig, miután felkarikázta a bagetteket, olyan
ínycsiklandó harapnivalókat készített, csoda, hogy nem tűnt el belőle
egy-kettő, mire a vendégek megérkeztek.
-
Salátát csináljak vagy mártogatóst? – kérdezte
Nilot.
-
Hm… Lehet mindkettőt?
-
Lehet, csak akkor hozz még a balkonról
paradicsomot, mert nem lesz elég.
Lena körülnézett a konyhában.
-
Az összest felkarikáztad a szendvicsekre.
-
Ó, tényleg!
Lena kisietett a balkonra. A ládákban négy szép
tő apró koktélparadicsom nőtt és két
másik, amelyeken olyan hatalmas gyümölcsök lógtak, hogy kényelmesen elfértek a
tenyerében. Letört néhány fürt aprószeműt, a nagyok közül óvatosan ujjai közé
fogta azt az egyet, amelyik már vérpirosan ragyogott. Nem kellett sokat
tekergetnie, a paradicsom szinte magától a kezébe pottyant. A napsütötte,
feszes héj még meleg volt, de a hő mintha a puha húsból áradt volna kifelé.
Lena az arcához emelte a piros gömböt. Amit a kezével simának érzett, az arca
finom bőrének picit érdes volt. A legjobban a frissen leszedett paradicsom
illatát szerette: mélyet szippantott az édes, fűszeres levegőből, ami a
hatalmas, érett gyümölcsöt körülvette.
Vidámat vitorlázott be a konyhába és segített
Nilot-nak felvágni a zöldségeket. Nagyon igyekeztek, már csak az utolsó
simításokat végezték a terítéken, amikor Marc benyitott.
-
Sziasztok! Hűha, ti aztán készültetek!
-
Te pedig túl korán jöttél – nézett az órájára
Nilot. A hangján hallatszott, hogy ez igazán nem a bátyjának szól, csak izgul,
hogy nem készülnek el időben.
-
Ó, bocsánat! Igazából csak meg akartam lesni,
hogy áll Lenán a napraforgós köténye…
