Bicikli

   Lena reggel rövid, repkedős szoknyába bújt, kényelmes pólóba és biciklire pattant. Egy pillanatra elgondolkozott, hogy ne a másik irányba induljon-e, mint szokott, ahol kevesebb a macskakő, de eszébe jutott, hogy a kátyús aszfalt se jobb, így végül zötykölődve legurult a főtérre. A szökőkút mellett lassított, mert ott szaladgáltak a kisgyerekek, de a templom mellett már simán eljutott a főútig. Itt leszállt és áttolta kerékpárt a sétányra.

   Nem szeretett az autók között menni, és az esős idő miatt amúgy se sokan jártak korzón, így nyugodtan kerekezhetett ott is. Nagyon élvezte az utat a vasútállomásig. A kerékpár kicsit ingott alatta, éppen mintha egy kis hajón lenne a tengeren. A nyirkos levegő, a nedves kövek illata és a sűrű, szürke gomolyag, ami az eget az utolsó csücskéig teljesen bebugyolálta, különös fénybe burkolta az amúgy derűs kisvárost. A víz felől sós, csípős tenger-illatot hozott a szél, hogy Lena tényleg úgy érezhesse magát, mint aki a hullámokon billeg. 

   Az állomáson nem időzött sokáig, éppen csak megnézte, hogy mikor indul pénteken délután gyorsvonat a városba, de mire kiért az utcára, az eső éppen szemerkélni kezdett. Jó lett volna gyorsan nyeregbe pattanni és gyorsan hazatekerni, hiszen esőkabátot nem hozott. Végigmérte az autóktól zsúfolt utat és nagyot sóhajtva tolni kezdte a korzón a járgányt. Felszállni még nem tudott, mert az állomás melletti járda se volt éppen alkalmas kifutó; a célirányosan vágtató és a bizonytalanul bóklászó utasok között még így is nehezen tudott utat törni. 

   Aztán végre kiért a sétányra. A szemerkélő eső ellenére nem volt hideg, és olyan kedve támadt ettől a borongós-merengős időtől, hogy jól esett megmaradni benne. Békésen sétált, maga mellett tolva a kerékpárját. Közben megállapította, hogy azért vannak olyan  bátor biciklisek is, akik nyugodt lélekkel száguldoznak az autók között. Persze, ő nem szeret olyan gyorsan menni, így meg csak akadályozná a forgalmat. De a járdán is páran elhúztak mellette. Lena mosolyogva fogadta a furcsálló pillantásokat, de jól érezte így magát és eszében se volt most kerekezni. 

   Csak, mikor átkelt az úttesten, hogy a főtér felé kanyarodjon, akkor szállt fel megint. És amint a nyeregbe ült, az eső hatalmas cseppekben esni kezdett.