Ceruzák

Lena egykedvűen hallgatta Cilluon tanárnő előadását. Nilot épp hiányzott és olyan üres volt nélküle a pad… Éppen azon gondolkozott, hogy mit fog délután sütni az esti kiüldögélésre, amikor halk hortyogásra lett figyelmes. Óvatosan hátrafordult, s látta, ahogy Jon békésen szundikál a füzetein.

Lenának több se kellett, vigyázva elcsente a fiú elől hatalmas tolltartóját, telis tele rengeteg színes ceruzával és tollakkal. A padján egy kupacba tette a füzeteit, hogy elférjen és munkához látott. Szép sorban pakolta ki a színeseket a padra, hegyükkel a tábla felé. A sárgákkal kezdte, melléjük rendezte szorosan jobb oldalra a zöldeket, balra a narancsokat. A narancsok mellé pirosak, rózsaszínek, lilák, kékek jöttek, a zöld mellé a barnák. Ez így nem volt egészen jó, mert a fekete és a fehér kimaradt illetve a kékeszöld árnyalatoknak se volt helye.

Újrakezdte. Most fehértől feketéig próbálkozott. Aztán színkört szeretett volna kirakni, de nem volt elég helye. Úgyhogy a ceruzákon lévő színkódokat tette növekvő sorrendbe. Így még kuszább lett a végeredmény, de legalább véget ért közben az óra is.

-         Mit rajzoltál? – kérdezte álmosan Jon, amikor visszatette elé a tolltartót.

-           Szivárványt – felelte Lena és már szaladt is vállán a táskájával, hogy meglátogassa Nilot-t.