Bogarak

Lena hason feküdt a fűben. Nilot mellette háton, félig lehunyt szemhéja alól a vakító kék ég előtt táncoló lombokat nézte. Álmosan hallgatták a játszótéri zsivajt, a piac lármáját, a park utacskáin sétálók beszédfoszlányait.

Lena, miután harmadszorra söpört le egy törekvő kis hangyácskát az arcáról, felkönyökölt. Észrevette, hogy a fűben sok-sok apró bogárka mászik, küszködik előre a göröngyös talajon. Élelmet, építőanyagot cipeltek. Nilot is az oldalára fordult és nézte a nyüzsgő sokaságot.

-         Hát ez a hangya, tényleg nagyon erős.

-         Az orrszarvúbogár a legerősebb.

-         Tudom. Hihetetlenek ezek a vacak kis rovarok…

-         Sétáljunk! – sóhajtotta Lena és felült.

Leporolták magukat és ráérősen elindultak a szobor felé. Útközben találkoztak a kutyát sétáltató Irinával, tettek vele pár kört nagy parkban, aztán elbúcsúztak tőle.

-         Menjünk ki inkább a partra, ott legalább nincsenek annyian – javasolta Nilot.

Jól elvoltak ketten, nem volt sok kedvük másokkal társalogni.

-         Olyan jó neked – szólt Nilot.

-         Miért?

-         Mert bárkivel el tudsz beszélgetni…

-         Irinával?

-         Például. Pedig te se bírod.

-         Nem nagyon.

-         Mégis simán elmesélgetsz neki erről-arról…

Lena megvonta a vállát. Nem nehéz erről-arról elmesélgetni. Akkor már sokkal nehezebb nem elbeszélni dolgokat.

-         Szerintem pedig neked jó, mert nem mesélsz. Csak annak, akinek szeretnél.

Nem tudtak megegyezni, hát csendben sétáltak tovább a partra. A mólón meglátták Katrint és Libertet, akik odaintettek nekik, még mielőtt udvariasan elosontak volna. Üldögéltek vagy egy órát, jót beszélgettek, de valahogy egyáltalán nem érezték már terhesnek a társaságot. Persze, barátokkal, úgy más.

Amikor egy kis csend támadt, Lena felvetette a másik kettőnek a kérdésüket.

-           Szerintetek mi a jobb: ha valaki tud könnyedén cseverészni, vagy ha nem, de ezért nem is adja ki magát olyan könnyen?

Libert rögtön értette, miről van szó, de nem válaszolt, csak elmosolyodott.

-           Nem tudom. Az nem rossz tulajdonság, ha tudsz bájcsevegni – vonta meg vállát Katrin.

-           De nem is olyan jó… Mindenkinek elmesélsz mindent! – fakadt ki Lena.

-           Rólad amúgy is mindenki tud mindent – szólalt meg végre Libert – mindent, ami nem fontos… És?

-           Jó, de a csevejgéstől pont azt lehet hinni, hogy fontos – vetette ellen Nilot – és akivel cseveg, az úgy érzi, hogy bizalmába fogadta.

-         Pedig nem – rázta fejét Lena.

-         Hát, valamilyen szinten igen. Ezért van sok barátod – nézett rá Katrin.

-         Ellenkezőleg. Nagyon kevés barátom van.

-         Miért, kiket tartasz barátaidnak?

-           Hát nem azokat, akikkel el tudok beszélgetni. Hanem, akikkel rendesen tudok beszélgetni. Vagy akikkel nem kell beszélgetni.

-           Tehát becsülje meg magát, akivel ha beszélsz, hajlandó vagy közben gondolkodni? – vonta le a következtetést Libert.

-           Háát… Ezt mondjuk kedvesebben is meg lehet fogalmazni, de tulajdonképpen – mosolyodott el Lena.

Nilot elgondolkozott.

-           Nem kell kedvesebben. Akkor lenne bájcsevej.