Attrakció

   A főtéren mókás ruhájú kikiáltó járt körbe. Hasán-hátán plakát, kezében szórólapok, amiket különös tehetséggel nyomott a pillanatra elkallódó figyelmű járókelők kezébe. Aki kért, aki nem, hamarosan harsogó feliratú papírosokkal sétált mindenki. Egy pillanatra sem állt meg, szüntelenül járt a keze, lába, megállás nélkül ontotta a szót:

- Figyelem, figyelem! Ilyet még nem látott ország-világ! - Kérdezze meg a nagyapját, kedves nagysága, ő se hallott még ilyen csudát! - Városuk lett megtisztelve, itt lép fel először! Figyelem, kedves nagyérdemű! Hallgassanak csak rám! Aki megnézi, egy életre emlékezni fog, - az unokáidnak is mesélni fogod, kedves öcsém! – aki kihagyja, egy életre bánni fogja! Csak tessék, csak folyvást! Nem hallott, nem látott a földön még senki ilyen csudát! Nem artista, nem légtornász, nem műlovar vagy kardnyelő, tűzhányó! Nem-nem, hölgyeim és uraim! Hallottak már szabadulóművészekről, igaz? Ez még annál is nagyobb csoda! – Köszönöm, kisasszony, hozza el bátran a kedves unokaöccsét is! – Különleges attrakció! Figyelem, figyelem, ismeretlen csoda a világ előtt! Különleges tehetség, különleges képesség! Ilyet még nem látott…!

   A kikiáltó hangja beleveszett a tömegbe. Szépen, simán beleolvadt a tér hangjaiba. A szavak repkedtek, a rekedtes kiabálás egy pillanatra sem szűnt meg, így hát befogadta a város ezt a zajt is, mint annyi mást. Ahogy a szórólapok sokaságát is. Volt, aki eltette, más kidobta vagy kikapta a kezéből a szél, de a földön sodródó rikoltó színű cédulák is fáradhatatlanul harsogták:

„FIGYELEM, FIGYELEM!

ILYET MÉG NEM LÁTOTT!

SZERDÁN BEMUTATÓT TART A

LEKÖTÖZŐ MŰVÉSZ!

LÁNC, KÖTÉL, LAKAT, BÁRMIVEL ELBÁNIK!

ÚGY KÖTÖZI LE MAGÁT, MINT SENKI MÁS!

ATTRAKCIÓ SZERDÁN ESTE 8-KOR A FŐTÉREN.

BELÉPŐ 10 PENGŐ, AKI KISZABADÍTJA A MŰVÉSZT, VISSZAKAPJA AZ ÁRÁT!

GYEREKEK, ÖREGEK ÉS KATONÁK A FELÉT FIZETIK.

ILYET MÉG NEM LÁTOTT!”