A kövek

A falut, ahol Csidiazdá lakott a családjával, egy napon megtámadta és földig rombolta az ellenség. Házaikból kő kövön nem maradt, sokan elpusztultak, mások messzire menekültek.

Csidiazdá családjából senki sem maradt éledtben. A fiatal lány a veszély elmúltával a romok alól egy kevés kenyeret kotort elő, kulacsába vizet töltött, kését, kis fejszéjét az oldalára kötötte.

-  Most, hogy a szülőföldemet feldúlták, máshol kell otthont találnom – gondolta.

A házuk romjaiból felemelt egy követ, tarisznyájába tette és elindult a hegyek felé.

Sokáig haladt Csidiazdá a Yá-Csoh, az Égbenyúló Hegy felé vezető ösvényen. Útközben a földet figyelte, s amelyik kő a lábát érintette, azt felvette és vitte magával tovább. Estére a tarisznyája megtelt, s a rengeteg kő súlya igencsak húzta a vállát.

Egy bokor tövében állt meg pihenni. Letelepedett, kenyeret, vizet vacsorázott és álomra hajtotta a fejét. Álmában egy ősz hajú asszony jelent meg neki.

-  Csidiazdá! - szólította meg. – Hozd a késed, fejszéd, s gyere velem!

Az asszony egy erdőbe vezette, s megmutatta neki, hogyan tud egyszerű szerszámaival gerendákat, deszkákat hasítani.

Másnap reggel fáradtan, fájó karokkal ébredt. Evett egy keveset, vállára vette a tarisznyáját és tovább indult a Yá-Csoh felé. A tarisznyájában már nem volt hely, de néhány jó követ felszedett, s a kezében vitte tovább. Este egy nagy szikla tövében keresett menedéket.

Álmában ismét megjelent neki az ősz hajú asszony. Ezúttal egy tópartra vitte, és azt mutatta meg, hogyan lehet nádból tetőt készíteni. Csidiazdá reggel sebes tenyérrel ébredt. Nehéz tarisznyáját vállára vette, maradék köveit kötényébe kötötte és indult tovább.

Harmadik nap már csak egyetlen újabb követ vett fel, s a fején egyensúlyozva vitte estig, amikor is egy forrás mellett megpihent. Ezen az éjjelen az ősz hajú asszony egy agyagos talajú erdőbe vitte, ahol megtanította, hogyan vessen téglát a föld sarából.

Ezután azt monda Csidiazdának:

-  Csidiazdá, bárhol is legyen a hely, ahol új otthonodra ismersz, most már bármiből képes leszel házat emelni. Nem kell többé magaddal cipelned ezeket a köveket.

Mikor Csidiazdá felébredt, a tarisznyáját üresen találta, s tagjaiból eltűnt a kínzó fájdalom. A feje fölötti ágon madár rikkantott, s felreppent a levegőbe. Egy ragyogó kék tollat a földre ejtett.

Csidiazdá felvette a tollat, fekete hajába tűzte, s elindult a Yá-Csoh fennsíkjai felé, hogy megtalálja új otthonát.