Szabad ég alatt

Már vagy egy órája feküdt az ágyban, álomtalanul. Napok óta nem aludt rendesen, mert sok dolga volt, és most végre időben lefekhetett, erre tessék: nem bírt elaludni. Villámsebességgel pörögtek az agyában a gondolatok, egyik a másik után, lóugrásban, összefüggéstelenül. Munka, barátok, lakás, néhány kép egy most olvasott könyvből, aztán hirtelen egy kedves dallam úszott be a gondolatai közé. Nem volt mit tenni, elkezdte dúdolgatni magának félhangosan, hátha az elaltatja, de nem járt sikerrel.

Meleg, nyári éjszaka volt egyébként, és a szobájából a kis erkélyre vezető ajtót nyitva hagyta, hogy legalább az éjszakai levegő lehűtse kissé a szobát. Mivel már semmi se segített, felkelt, és kisétált az erkélyre, hátha a friss levegő nyugtatóan hat majd rá. Megállapította, hogy egyáltalán nincs hideg kint, sőt. Lehet, hogy bent nagy a hőség, azért nem tud aludni?

Gondolt egyet, szekrénye felső polcáról elővette a polifoamot és a hálózsákot, amiben Nilot szokott aludni, ha hosszú estét csapnak és már nem megy haza. Leterítette kint a kemény kövön, és belebújt a hálózsákba. Először furcsa érzés volt: a város közepén a csillagok alatt aludni… Ahhoz képest azonban, hogy a szabad ég alatt volt, elég keveset látott belőle, mert a falak sokat kitakartak, éppen csak egy szabálytalan sokszögnyi feketeség lebegett a feje felett. A csillagok se ragyogtak erősen, mert a város fényei elhalványították őket, de látta a sebesen átvonuló fodros felhőcsíkokat. Mintha bakkecskék szökdécseltek volna, olyan akadozva haladtak.

A nyitott ablakoknál már hozzászokott a város zajához, de ez itt kint, egészen más volt. Éjszaka megváltoznak a hangok, egyesek élesebbek, mások tompábbak lesznek. Új tónusok is csatlakoznak a megszokott hangzatokhoz. Ilyenkor például hallatszik, ahogy a vonat kirobog a pályaudvarról, mert nem nyomja el a városi közlekedés robaja. A fák susogása, madarak fészkelődése egész hangos, mintha egy különleges lehallgató készülékkel erősítenék fel az amúgy észrevehetetlen neszezést.

Lena feküdt a kemény kövön és hallgatózott. Szú percegett a korlátban, és egy bogár csörtetett nagy zajjal valahol. Ezek mind nem zavarták. De elaludni nem tudott. Addig merengett, hálózsákját hol kihúzva, hol nyakig beleburkolózva, míg azt vette észre, hogy fel-feltrillázik egy madárhang, és az ég sem olyan narancsfekete, mint eddig. De ami igazán zavaró volt, az az egyre erősödő szél.

Sóhajtott egyet, összetekerte a hálózsákot és a matracot, majd visszament a szobába. Alig feküdt be az ágyba, hatalmas vihar kezdődött odakint. Nagyon örült, hogy időben bejött. Mire a hajnal elűzte a zivatart, nagy nehezen ő is elaludt.