Pad
- Na, és mit fogunk csinálni? - kérdezte Libert, miután üdvözölték egymást a főtéren.
- Kitaláltam valamit - mosolygott Lena titokzatosan.
- Halljuk!
- Hallgassunk egyet!
- Őőőő, hogy mit? - csodálkozott Libert.
- Hát szépen elmegyünk valahova, leülünk, és nem beszélgetünk, hanem hallgatunk.
Libert felnevetett.
- Te ezt egészen komolyan gondoltad?
- Miért? - ráncolta össze a szemöldökét sértődötten Lena.
- Pont te akarsz csendbenülőset játszani?
- Igen. És pont veled!
- Ráadásul... - Libert nevetve csóválta meg a fejét.
- Na jó, hova menjünk? -adta meg magát. Nem akarta Lena kedvét elrontani.
- Nem tudom, az a te reszortod - vonta meg a vállát Lena.
- Hát, akkor gyere!
A strand felé indultak el, aztán elkanyarodtak a tisztás felé, felmásztak a kápolnáig. Ott leültek a kis kovácsoltvas padocskára, ahonnan pont kilátni a fák fölött a tengerre. Addig mindenféléről beszélgettek, nehéz volt hirtelen abbahagyni. Lena nagy levegőt vett.
- Na jó, akkor innentől kezdjük!
- Meddig?
- Mit tudom én, ameddig bírjuk... - Lena Libertre nézett - Jól van, ne vigyorogj, menni fog!
- Rendben, kezdjük...
Az első percek nagyon nehezek voltak. Lenának folyton eszébe jutott valami halaszthatatlan mondanivaló, Libert pedig azzal küzdött, hogy el ne nevesse magát és ne szóljon be valamit. De valahogy elcsendesültek a száguldó gondolatok, az őket körülvevő világ pedig zsongani kezdett, ezer hangon trilláztak, csiviteltek a madarak, felhallatszott a kisváros nyüzsgése, autók, hajók dudái szóltak; nem olyan messze, a kertes házak egyikében bekapcsolták a rádiót a délutáni pihenő megédesítésére, máshonnan a baromfik békés kotyogása hallatszott.
- Lena, miért? - sóhajtott fel Libert.
- Jól van, hagyjuk...
- Ha nem akarunk semmiről se beszélgetni, akkor nem szabad semmire se gondolni... De ez így nem megy...
- Igaz, ma nem olyan nap van. De kösz, hogy megpróbáltad - vonta meg a vállát Lena.
- Nincs mit. Most viszont menjünk be a városba és együnk egy fagyit vagy valamit!
Lenát nem kellett kétszer kérni. Nem akartak lemenni már a partra, így a kerteken keresztül mentek vissza a városba.
