Fényképezőgép
Kilencet ütött az óra, Lena ebben a pillanatban lépett ki a kapun, világoskék lenvászon ruhában, szalmakalappal a fején, kis nyári táskával az oldalán. Fürtjeit rögtön össze is borzolta a szellő, de ő ezt cseppet sem bánta. Kivételen pontos volt, bár aznap Libert is elnézte volna, ha egy kicsit késik. Együtt indultak el a főtér felé. Lassan, bámészkodva, beszélgetve. Lena nyakát tekergetve nézelődött és az egyik sarkon megállt.
- Várj egy picit, ezt gyorsan lekapom!
Azzal előkotort táskájából egy ósdi fényképezőgépet, kattintott egyet a ház ormát díszítő szobrocska felé.
- Mehetünk!
- Rendben. Arra gondoltam, hogy először lemegyünk a főtérre, ott megnézzük a templomot meg a városházát, azokat mindenképp érdemes. Aztán van egy várostörténeti múzeum, amiben nyitottak egy részleges kiállítást a város idegenforgalmáról...
- ... ajjaj, kezd sok lenni a kultúrából...
- ... pedig a századfordulós fürdő-divatról is van benne egy összeállítás - kacsintott rá Libert.
- Rendben, ahogy óhajtod! - adta meg magát Lena.
- És még egy múzeum van, a várról. Ott is lesznek ruhák.
- És délután?
- Azt majd kitaláljuk ebéd közben.
Lesétáltak a főtérre, Libert udvariasan elterelte Lenát a kirakodóvásártól, Lena pedig szorgalmasan fényképezett minden érdekeset, amit látott. Felsétáltak a lépcsőn, nekiveselkedtek a nehéz kapunak és beléptek a hűvös, csendes templomba. Némán körbejártak, és Lena úgy érezte, soha szebb templomban nem járt még. A következő állomás a városháza volt. Itt igazából egyedül a dísztermet lehetett csak úgy megnézni, de az nagyon szép volt. Libert elmesélte Lenának, hogy régen mennyi bált tartottak itt, ami persze nem csak a csodás ruhák és izgalmas kalandok miatt volt érdekes, hanem azért is, mert a város vezetősége sok fontos döntést tulajdonképpen itt alapozott meg. Na, de a várostörténeti múzeumban már sok érdekességet találtak. Főleg Libert, de azért Lena is felfedezett egyet, s mást. A szecessziós múzeumépület kovácsoltvas ablakai például nagyon tetszettek neki. Az idegenforgalmi kiállítás viszont tényleg izgalmas volt. Nem csak vicces fürdő- és szabadidőruhákat láttak, hanem sok más használati tárgyat is, mint bőröndök, kézitáskák, úti piperefelszerelések, kalapdobozok, menetjegyek, rekonstruált vonatkupé és hajókabin... És sok-sok térképet, adatot és évszámot, így Libert is elfoglalta magát, amíg Lena nézelődött. A várról készült kiállítás nagyon modern, interaktív kiállítás volt, külön múzeumpedagógiai feladatsorral gyerekek számára, amit nem lehetett kihagyni. Mire mindent végigjártak, már kopogott a szemük az éhségtől. Szerencsére Libert már előre kinézett egy éttermet, amit hamar meg is találtak. Itt kényelmesen megebédeltek, és kitalálták, hogy délután csak úgy körbejárják a kisvárost.
- Keressük meg a piacot is! - kérte Lena.
A piacon vettek pár szem sárgabarackot, hogy legyen mit majszolgatni délután. Onnan nem messze kezdődött a parti sétány, békésen sétálgattak a napsütésben. A kikötőtől nem messze leültek a parton, lábukat a vízbe lógatták és álmosan nézték a ringatózó tengert. Mikor már nagyon meleg lett, átkeltek az autóúton és a házak árnyékában ballagtak tovább. Lena megcsodálta a kirakatokat, mert természetesen a sétány mellett helyezkedtek el a legjobb üzletek. Libert inkább a hotelek előtt parkoló kocsikat méregette. A kiépített sétány végén aztán az egyik kis utcába kanyarodva a kisváros belseje felé vették az irányt. A "kirakat" mögötti világ is barátságos és otthonos volt, mint egy jó boltban. A házak szépek, ápoltak voltak, az utcák tiszták. Lena már nem tudta, mit fényképezzen, annyi szépet látott. Késő délutánra kissé már elfáradtak a sok járkálásban, nézelődésben, úgyhogy beültek a főtér cukrászdájába. Lena eperlevet kért. Itt is elüldögéltek egy darabig, Libert felolvasott néhány érdekességet a városról az útikönyvből, amit kölcsönkért valahonnan, meg beszélgettek, figyelték az embereket a téren, tippelgettek, ki lehet turista és ki helyi lakos.
Estére is kinéztek maguknak programot: a városháza dísztermében (ami egyben a város színházterme is) a helyi gimnázium diákjai adtak elő egy színdarabot, ezt nézték meg.
A hosszú nap után Lena szinte ruhástól dőlt ágyba, de még sokáig nem tudott elaludni, mert a kisváros színei, hangjai, illatai lassan csendesedtek csak el.
