A. P. most

Aztán megteremtetted a csacsogányt,
csobogó kis patak mellé a lányt.
Néha pillangószárnyakon, néha meztelenül,
de csak akkor, mikor a tájra már csend terül,
útnak ered. Némán, botladozva,
hogy az égből a hajnalt lehozza.
Mikor végre felér, dalra fakad,
hogy az erdő sötétsége meghasad.
A hegyek ormán himnuszt zeng a csacsogány,
lent a patak mellett dalolok én,
a lány.

2012.11.04.