Tea

   Lena már alig várta a délutánt. Fél egykor megebédelt, összekeverte a teasütemény tésztáját. A nagy ládából előhalászta és átmosta a virágos teáskészletet. Ezt pár éve kapta a nagymamájától, aki a nagynénjétől örökölte és azóta őrizgette a vitrinben. Lena még soha nem merte elővenni, igaz, nem is szervezett még ilyen teadélutánt, mint most.

   Hihetetlen lassan teltek az órák. Lena már kora reggel kiszámolta, hogy ha fél háromkor kiformázza a teasütit, háromkor beteszi a sütőbe, utána megterít, tálal, fél négyre, mire jönnek a lányok, pont készen lesz. Ebéd után még elmosogatott, odébb rakott egy-két tárgyat a szobában, pedig így is nagyon szép rend volt. Végül úgy döntött, egy kicsit ledől aludni.

    Valamivel hamarabb ébredt, mint tervezte, és nem bírt várni, ezért már picivel fél három előtt nekiállt formázni. Persze, sokkal hamarabb elkészült vele, mint gondolta. Ezért feltette forrni az első adag teavizet, és begyújtotta a sütőt. Gondosan kimérte a kis kancsóba a mézet, kifacsarta citromot, kis tányérra tornyozta a kockacukrot. Az egyik kannába gyümölcsös teafüvet tett, erre öntötte a frissen forralt vizet. Szerencsére a készlethez tartozott olyan edény is, amin teamécsessel melegen lehetett tartani a teát. Közben három óra lett, a sütő is bemelegedett, betehette a sütit. Feltette a másik kannába való vizet is, majd bement megteríteni. Keresett a készlethez illő terítőt, szalvétát. Körberendezte a kisasztal körül a székeket, az asztalra a csészéket, csészealjakat, kiskanalakat. Összekészítette a zöld teát is (Katrin azt szereti a legjobban).

   A konyhából finom illat úszott be a szobába, jelezve, hogy a teasütemény is elkészült. Egy kicsit még hűlni hagyta a tepsiben, aztán még egy kis tányérra szép gúlát épített belőlük és bevitte a szobába. 

   Épp időben, mert mire újra a konyhába ért, már csöngetett is az első teavendég.