Járda

   Késő éjszaka volt. Lena a kisváros másik feléből igyekezett haza. Marthanak segített elkészíteni egy jelmezt a másnapi előadására, mert az eredeti valahol elveszett a díszlet-pakolásban. A felső utcákon jött végig, távol az esti zsongástól. A part menti főútról felhallatszott a forgalom zúgása, de itt, majdnem a hegyoldalban csend volt.

   Az egyik hosszabb kis utca egyirányú volt, Lenával szembe jött volna a forgalom, ha van. De nem volt. Az üres aszfalt csalogatta le a járdáról. A parkoló autók között oldalazva az úttestre libbent. A sárgás fényű utcai lámpák sokszorozták az árnyékát, hol itt, hol ott volt erősebb a kontúr. Lassan, elgondolkozva bandukolt az út közepén, és végtelenül szabadnak érezte magát.

   A kereszteződésnél megállt, körbenézett, megvárta a csodálkozó fényszórós autót és átballagott. Szemből jöttek, lehúzódott. Már nem volt kedve visszamenni az úttestre. A járdán ballagott hazáig.