Regény

    Lena belebújt mustársárga szandáljába, felkapta a kistáskáját és elindult lefelé a macskaköves úton. Kellemes, szellős délután volt. A nap előtt úszkáló bárányfelhők gondoskodtak róla, hogy ne legyen nagy hőség. Lena lábai körül táncolt könnyű szoknyája, haját se fogta most össze. Magában dúdolva libegett kockáról kockára. Befordult a sarkon. Az üvegékszeres előtt megállt egy kicsit, megigazította a haját. Az üveg mögött látott egy gyűrűt, ami nagyon megtetszett neki. Egy pillanatra elgondolkodott, aztán belépett a boltba. Az ajtó csilingelve zárult mögötte.

   - Szia Lena! Találtál valamit? - köszöntötte mosolyogva Hedi, az eladólány.

   - Aha... - felelte, miközben a többi gyűrűt csodálta a boltban.

   - A zöldet, ugye? - nevetett Hedi, és már ment is érte a kirakatba.

   - Eltennéd nekem holnapig? Akkor úgyis megyek bevásárolni, most viszont nem úgy készültem...

   - Persze! Beteszem ide alulra, holnap nézz be érte. Négyig vagyok itt.

   - Délelőtt jövök. És köszönöm! - mosolygott vissza Lena, majd elköszönt.

   A fürtös ház előtt lelassított. Felnézett a második emeleti második ablakba, ami persze zárva volt. De a virágok szépen virítottak. Eszébe jutott, hogy holnap még locsolni is át kell jönni. Elgondolkodva sétált le a főtérre. Még két kanyar és ott is volt a könyvtárnál.

   Szerette a jó öreg könyvtárat. Ugyan már rég felújították meg modernizálták, mióta a Mary Poppins könyvekért járt ide, de ugyanolyan tiszta, csendes, barátságos, mint régen. Télen a legjobb könyvtárba járni. A hideg, szeles utcáról belépni a fényes, meleg, könyvszagú helyiségbe, beülni a fonott karosszékekbe. Télen még néha teát is lehet kapni. Yla, az egyik könyvtáros mondta Lenának, hogy idén télre terveznek egy babzsákos, plédes olvasósarkot is. A könyvtárban néha esteket is tartanak. Volt már, hogy Lena is szavalt valamit egy ilyen esten.

    Most a regények részlegéhez ment. A címeket böngészve oldalazott végig a sorok mentén. Az izgalmasnak tűnőket levette, végigpörgette a lapjaikat. Nem volt kedve olvasni. Lassan haladt a polcok között. Egy vörös gerincű könyvből kis papír hullott ki, amikor átlapozta. Izgatottam kapta fel. Rövid levélke volt, ám annál szenvedélyesebb. Lena elmosolyodott, és jobban megnézte a regényt, amiből kihullott. Kicsit beleolvasott, és úgy tűnt a romantikus regény a romantika fizikai oldalát ragadta inkább meg. Így már értette, a levélíró hölgy miért ajánlotta olyan elszántan a könyvet kedvesének... Táskájába csúsztatta a levelet aztán elköszönt Ylától és elindult hazafelé.

   A főtéren az újságos utánszólt.

   - Kisasszony! Postája van!

   Lena boldogan kapta ki a kezéből Nilot vastag levelét. Nem bírta hazáig, a macskaköveken botladozva olvasta. Alig várta már, hogy Nilot újra itthon legyen.