Anna

Ennyi.
17 év, egy család, pár barát,
és vége. Nincs tovább.

Még csak azt sem tudom milyen,
nem is ismerem;
de Valakik, akik vakon és dühből döntenek,
most kőszívvel elveszik egyetlen kincsemet,
az Életemet.

Egy senki volnék?
Egy porszem a vad gépezetben,
aki rosszkor, rossz helyre született?

Nem számítok. És nem sírhatok.
Csendben, némán kell gázzal hamuvá égnem.
Nem kiálthatok segítségért, mert az
még nagyobb veszélybe sodor.
Minket.

Nincs ember, nincs Isten,
aki e rettentő gonosz karjából kiragadjon?

Ha van a kőszívek között egy, ami dobog,
most segítsen: itt vagyok!
Írni nem írhatok, csak könnyemet nyelem...

De ha van itt egy kő-angyalod,
most küldd el, Istenem!

2012.04.19.