Hold az iszapban
Lena egy délelőtt lesétált a városba. Derűsen ballagott az utcákon, cipellője puha talpán át érezte a macskakövek egyenetlen hullámzását. Nézelődött a százszor látott házak és kirakatok között. Az üvegékszeres előtt megállt egy kicsit, megcsodálta a csillogó kis csodákat, aztán hátrébb lépett, megigazította a haját és tovább sétált. A fürtös háznál fellesett a második emeleti második ablakba, hátha meglátja Nilot-t, bár tudta, hogy úgysincs itthon. Már egy hónapja elutazott, de Lena azért mindig eljött erre és felnézett az ablakra.
Egy kis kanyarral lejutott a főtérre. Ma nem volt vásár, csak néhány bódé állt a turisták kedvéért. A szökőkút körül kisgyerekek szaladgáltak, öreg nénik trécseltek a padokon tele kosárral. Lena átvágott a téren. A templom mellett üldögélő portréfestő megszólította:
- Egy portrét?
- Köszönöm, nem - rázta meg a fejét Lena és elsietett a hűvös, fehér templomfal mellett. Ujjaival finoman megérintette a szemcsés vakolatot.
A templom mögötti forgalmas úton gyalogolt a kikötő felé. A zöld napernyős zöldségesnél vett pár szem édes, leves sárgabarackot, azt majszolgatta. Egyre többen voltak az utcákon, a turisták is lassanként előkerültek a hotelszobák zsalufedte ablakai mögül. A kikötőben mindig nagy volt az élet, ki-be pakolták a teherszállítókat, kisebb hajók hozták-vitték a vendégeket. Lena elsétált a bámészkodó matrózok között és a föveny felé vette az útját.
Nedves volt a homok, hideg a tenger, rajta kívül senki nem volt a parton. Lena levette a cipőjét és mezítláb lépkedett a hűvös iszapban. Pár méterrel beljebb volt a vízben egy kis hordalék-sziget. A hideg habok közt gyorsan kapkodta a lábát, úgy igyekezett át a lapos dombocskához. Ott apró léptekkel rajzolni kezdett az iszapba. Gondos taposással egy sarlós holdat mélyített a halom tetejébe. Egy ugrással újra a tengerben volt és kiszaladt a partra. Már fázott a lába, ezért sietett a kikötőpart széléig, ahol leült a járdára, letörölte a lábát, hogy visszabújhasson a cipőjébe.
Hazafelé a templom másik oldala felől ment. Itt állt az újságos, akitől néha-néha kapott hírt vagy levelet Nilot-tól, mert az újságos lánya is bent dolgozott, a városban, ahol Nilot tanult. De aznap nem jött semmi, se üzenet, se levél. Hát felkanyarodott a macskaköves utcára, elballagott a fürtös ház előtt, fellesett Nilot ablakába és hazabaktatott.
