Az esküvő
Nagy volt a zsongás a kápolna melletti ligetes réten. Az összes valamirevaló ismerős meg volt hívva: Martha, Lena unokatestvére, Ric és Sandon a szomszédból, Lilli, Katrin és Jon, osztálytársak, meg persze Libert és Mandor, Marc haverjai. Talán még a Villine-ikrek is ott voltak.
Nilot, mint az őrült, szaladgált, intézkedett: az énekesek a helyükön vannak-e, megvan-e a csokor (amit persze ő kötött mindenféle mezei virágokból, amit ott talált), és hogy a kedves vendégek ne falják fel előre az összehordott süteményeket. Katrin mamája vezette a kisvárosi cukrászdát, és egy jó adag, valami előző napi születésnapról megmaradt krémest küldött. Mások is hoztak még mindenféle harapnivalókat, amit otthon találtak. Libert még egy fél üveg konyakot is elemelt az apja bárszekrényéből.
- Úgyse szereti az öreg - tette ki a kis piknikasztalra.
- Női pia - fintorodott el megvetően Mandor. De azért látszott rajta, hogy nem bánja, ha be kell segítenie az elfogyasztásába.
- Minden kész. Akkor hát, Sandon, szólhatsz nekik - rendelkezett Nilot.
Sandon füttyentett egy hatalmasat, hogy majd' kiszakadt a mellette állók dobhártyája. A vendégek elcsendesedtek, és izgatottan leskelődtek hátrafelé. Hamarosan előbukkant a fák közül az ifjú pár. Marc hozta a formáját: ingét gondosan betűrte farmerjába, úgy feszített, mint egy győztes hadvezér. Persze az ingujj két mozdulattal feltűrve, felső pár gomb kigombolva, a nyakkendő is csak úgy oda volt vetve, meg sem kötötte. Csak Lena kikötötte, hogy nyakkendő nélkül nem tartják meg a lagzit. Lenaban sem kellett csalódnia a meghívottaknak: az ünnepi alkalomra piros farmernadrágba bújt, barackszínű topánkába és egy libegő-lobogó, átlátszó fehér, csipkés blúzba. Alóla kivilágított a bikinije. Mint két idegen, jöttek egymás mellett, mert Marc szerint túl komoly lett volna, ha egymásba karolnak, Lena meg azt tartotta idétlennek, ha kézenfogva sétálnak be. Hát inkább nem értek egymáshoz.
Megpróbáltak átszellemült arccal a pap elé vonulni (aki Ric volt), de a többiek már szakadtak a röhögéstől, így ők se nagyon tudták megállni nevetés nélkül. Mikor végre odaértek, kicsit összeszedték magukat, a többiek is igyekeztek elfojtani az idióta vigyorgást. Ric körbehordozta tekintetét, nagy levegőt vett és belekezdett:
- Tisztelt itt egybegyűlt nép! Azért jöttünk itt ma össze, hogy tanúi legyünk...
- ... a köztársaság fennállásának hatvanharmadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepi papírkutyahajtogatásnak - fejezte be a mondatot Libert.
Lena úgy csuklott össze a nevetéstől, mint akit gyomorszájon vágtak. De a többiek sem bírták már tovább. Kitört a visszafojtott jókedv.
- Éljen az ifjú pár! - rikkantott Mandor - ki kér konyakot?
Körbeadták az üveget, a lányok fintorogtak az alkohol ízétől. Nilot koccintott újdonsült sógornőjével, és vidáman megölelgették egymást. Közben elfogyott a hatalmas süteményhalmaz is, meg a két üveg limonádé, amit Lilli hozott.
- Menjünk már le fürdeni! - vetette fel Lena.
- Csak rajtad van fürdőruha...
- Na és? Menjünk! - helyeseltek a többiek is.
Összecsomagolták a lagzi romjait és lesétáltak a partra. Ledobták a felesleges ruhákat és őrült nevetéssel, visítással berohantak a tengerbe. Vagy egy órát áztatták magukat, a fiúk beúsztak még egy kicsit, a lányok kifeküdtek napozni. Szép délután volt.
