Sál a mólón

   Csöngettek. Egy hosszú, két rövid. Lena szaladt ajtót nyitni. Nilot tudta, hogy Lena ajtaja állandóan nyitva van, de azért mindig csöngetett, és megvárta, míg Lena beengedi.

   - Lena, kijössz velem a sirályos mólóra?

   - Persze. Csak hozom a blézerem, egy perc.

   Elindultak a mólós part felé. Ez a másik irányban volt, nem a kikötő felé. Szűk utcácskák vezettek a két-három emeletes öreg házak között, muskátlis ablakok alatt. Csak Siston néni ablakában virítottak télen-nyáron petúniák.

   - Te tudod, hogy miért nem szereti Siston néni a muskátlikat? - kérdezte Lena Nilot-t.

   - Nem, de bevallom, nem is nagyon foglalkoztatott eddig a dolog... Miért, te tudod?

   - Nem, én sem tudom.

   Az utcasarkon ismerősökkel találkoztak, beszélgettek velük pár percet, majd mindenki ment a maga dolgára. Nilot és Lena lekanyarodtak egy meredek utcácskába, ami egyenesen a tengerhez vezetett. Lena magas sarkú cipőcskében volt, ezért belekarolt Nilot-ba, hogy orra ne bukjon a macskaköveken. Egyszer-egyszer mégis megbotlott. Ilyenkor Nilot csak nevetett, és megjegyezte, hogy "kellett neked ilyen cipőben jönnöd!".

   - Miért? Ez a cipő szép, és jól áll nekem. És én szeretem a szép dolgokat, akkor is, ha nincsen semmi értelmük.

   Nilot ráhagyta. Lenával nincs értelme esztétikáról vitatkozni. Neki is tetszett Lena cipője, de sosem tulajdonított nagy jelentőséget az ilyen dolgoknak. Megdicsérte, mert tudta, hogy Lenanak ez fontos, és az ő kedvéért hajlandó volt egy kicsit többet foglalkozni saját magával is, de ugyanolyan jól érezte volna magát Lenaval, ha tornacipőben jön és kék vászonnadrágban.

   Az utcácska végétől egy szűk kanyargós ösvény vitt tovább a partra, de ők inkább átmásztak Bentolliék alacsony fakerítésén, és a gazos kerten át egyenes a mólóhoz futottak. A szikkadt deszkákon ott ültek sorban a fehér sirályok, mint augusztus végén a fecskék a villanydrótokon. Néha felszállt valamelyik, párat körözve lecsapott egy fényes ezüstös pontra, és elégedetten elfogyasztotta a zsákmányát. Lena megállt, hogy ne zavarja meg a madarakat, Nilot pedig felkapta a móló sarkáról a sálját, amit ott felejtett. 

   - Bemegyünk még a városba? Fel kell adnom egy levelet.

   - Felőlem... - vonta meg a vállát Nilot, és elsétáltak a parton a kikötő felé.