Hullámverés

 Hallgatni kellene.
Érintetlenül hagyni a hangsorokat.
Tükörnek lenni, nem tótükörnek,
hol kavics minden kiejtett szavad.
 
Képtelenség kivárni a csendet,
záporzik a sóder, a körkörös
hullámok egymásba szövődnek –
interferál – mondod, te ezt is tudod
 
én semmit. Bár tudnék bólogatni,
mint a part menti fák, míg elül a vihar,
de késő, erősödnek a széllökések,
már a fövenyt mossák hullámaim.
 
Még elfuthatsz, miért nem mozdulsz,
azt hiszed, erősebb vagy a víznél,
hiszen a tested több, mint ötven százaléka
én vagyok, aki a követ kiveti
 
a partra és visszasimulok
a medrembe. Mondd, te

felszedted volna a cserepeket?