Öngondoskodás

Ma hagytam sokáig aludni magam,
az ébresztőt lenyomtam, nehogy zavarjon.
Nem sürgetőztem, hogy "munka van!",
a párnát megigazítottam, ne nyomjon.

Tudom, hogy hosszú napjaim voltak,
ma azonban nem sürget, nem éget semmi.
Ezért nem morogtam, hogy hasamra süt a nap,
nem kezdtem magam lustaságnak nevezni.

Mikor frissen, vidáman felébredtem,
szaladtam megfőzni magamnak a kávét,
a piritóst úgy csináltam, ahogy szeretem,
s végül én mosogattam el a csészét.

"Jók az ilyen nyugodt, békés reggelek!"
mondtam magamnak hálaképpen.
Feleltem "néha jár ez mindenkinek...
Holnap azt hiszem, én következem."

2016.01.28.