Óda a fiókhoz

Ó, íróasztalfiók, te régi hű barát,
ki őrizted sok titkom két évtizeden át,
hadd írjak verset újra csak neked!

Mert hiába lettem én bátor és bohó,
gátlástalan vers-blogoló,
maradtak még szavak,
mit a szent ihlet most a számra ad,
de képernyő helyett a papírra vetem.
Őrizd az új titkot is velem!

Te tudod, hogy mindent nem lehet
álruhás képekbe rejteni,
némely szavak nem szeretnek
bújócskát játszani.

Ó, fiók, lelkem legbelső zuga,
légy te suttogott szavaim otthona!
Ki másra bízhatnám a verseket?
Hadd írjak most újra csak neked!

2015.01.23.