Éjjelig

Egész hajnalban lestem a kertet,
színes tollak és szép szárnyak után
kutatott szemem.

Nem volt szerencsém, ha láttam egyet,
rögvest elrebbent a bokor alá,
onnan csicsegett.

Minden trilla új ígéretet adott,
hogy végre örülhet lelkem, mert most
csodát láthatok.

De nem így történt, elment a reggel,
én csalódottan lépkedtem fel
szobám rejtekébe.

Soká dolgoztam, a szürke reggel
színes nappallá ért odakint az
illatos kertben.

Délelőtt lett, a keskeny ablakot
nyitva hagytam, hogy becsalogassam
a nyári napot.

Tarka csík hussant. Újra megjelent,
s én mozdulatlan álltam a függöny
mögé idebent.

Halkan, édesen dalolni kezdett,
soha szebbet nem hallottam eddig,
nekem kedveset.

Lassan előbújtam, nehogy hirtelen
elijesszem őt, ki olyan lágyan
énekel nekem.

Az ablakból néztem, de ott maradt.
Láttatok hozzá fogható, kedves,
bátor madarat?

2014.10.24.