Hajnali vadles

Korán kiszöktem szép szarvasra lesni,tudtam pontosan az időt,
hiszen minden hajnalban, minden áldott hajnalban
-titok ez- ugyanakkor jő.

Siettem egy kicsit, egy perccel korábbra,
de ó, mily bosszúság!
Csak a vad pompás agancsát, királyi agancsát
láttam elsuhanni tovább.

Jön ugyan más, de arra annyi ember les...
Kis ösvényen vágtam útjába,
inaltam már elébe, rohantam elébe,
vágytam rá, hogy meglássam.

Ahogyan történt, szívem legeslegmélyén
súgta előre: a szarvas gyorsabb volt.
Most már feladtam, keserűn feladtam,
s bandukoltam a másik állathoz.

De az enyém, jaj, a gonosz gőgös
még incselkedett is velem!
Felbukkant és mellettem, egészen mellettem
felvetett fejjel ellépdelt.

Nem néztem rá, kitartón haladtam
oda, hol a másikat majd láthatom.
Tudom, holnaptól hamarább, sokkal hamarább kimegyek.
De kicsit mindig gyűlölni fogom...

2014.10.16.