Tersánszky: A kegyetlen primadonna
Sokszor elgondolkodtam már rajta, miért nem adnak olyan filmeket (illetve több olyat), amik hétköznapi emberek hétköznapi dolgairól szólnak. Miért mindig csak extra esetekről? Aztán arra jutottam, hogy biztos azért, mert azokat nem nézné meg senki.
Az írók is olyan dolgokról szeretnek írni, amik megdöbbentőek, az érzelmeinken zongoráznak. Abból lesz nagy siker, szinte soha nem a normális dolgokból. Vegyünk például egy nyomor szélén álló, boldogtalan fiatalembert. A róla írt könyv, ha az író életigenlő szemléletű, úgy fog kinézni, hogy a hős vesz egy nagy levegőt, maga mögött hagy mindent, iszonyú heroikus küzdelmek, egetrengető szenvedések közepette kiküzdi magát a nyomorból és ő lesz perzsia hercege. Mondjuk. Vagy az amerikai elnök, mindegy. A pesszimista, "ocsmányvilágez" író tolmácsolásában ugyanez a fiatalember végigszerencsétlenkedik egy rakás drámai szenvedést, meghal körülötte mindenki, a legtragikusabb módokon, végül megőrül és öngyilkos lesz, esetleg talán feláldozza magát egy nemes célért, de ez már túl pozitív lenne. Gyönyörű, megható, csak épp egy szavát nem hiszem el.
Az albérlethez tartozó kisebb könyvtáramban ráakadtam Tersánszky Józsi Jenő: A kegyetlen primadonna c. válogatott novelláskötetére. A cím alapján lehet jó is, borzasztó is. Az író neve viszont gimnázium óta halványan motivál, hogy olvassak már tőle valamit. Milyen lehet egy ember, akit ilyen viccesen hívnak? Végigszaladtam a szememmel az ajánlón, aztán nekvágtam. Végülis csak novellák, ha nem tetszik, akárhol félrerakhatom. Kicsit lassan ment a megszelidítés, talán, mint a Kisherceg meg a róka. A stílusa miatt kezdettől bizalommal bírtam iránta, de sok történet témája idegen volt nekem. Háború, szegénység, lepukkant, részeges emberek, vidéki vergődés... Brrr... Aztán megszoktam, megtetszett, természetessé vált a légköre, sőt, otthonosnak tetszett. De egyszerűen nem tudom megfogalmazni, hogy miért. Szerencsére nem is kell, mert Ady már megtette, ugyan Tersánszky egy regényéről írta (Viszontlátásra drága, 1916), de ide is igaz a mentalitás: "... egy élet a fontos, egy sors, egy logikus vagy logikátlan vég, egy történet vagy a történetté mállott líra fontos... ez a "föl a fejjel", ha gránát vagy téboly fogja mindjárt leszedni - ez szép."
Valóban. Tersánszkynál emberiek az emberek, életszagú az élet. És szép. Nincsenek véres kontrasztok, árnyalatokkal játszik, de ettől lesz elhihető, beleélhető, elképzelhetően és elviselhetően emberi, egy szóval hiteles. Vannak nehézségek, és van, aki nem bírja, olyan is, aki talpra áll, de nem lesz nagyherceg a senkiből és nem kell beleőrülni a háborúba se. És egy magamfajta törékeny ifjú hölgynek, aki már nem ismeri a borzadályokkal teli életet, ellenben zsenge ifjúkora óta tömik vele a fejét és rémisztgetik a rangidősek (hál'Istennek nem a családbeliek), mindenféle indokokkal, hogy nehogy már elhiggye, hogy szép ez az élet; hatalmas megnyugvást ad, élő bizonyítékot arra, hogy a nehézségek között is lehet embernek maradni. És a nagy többségnek sikerült. Csak róluk valamiért nem beszélünk...
Olvassatok jó sok Tersánszkyt! A gyerekeknek meg Misi Mókust...
Itt megtaláltok rengeteg digitalizált művet, köztük a a kedvenc novellámat a kötetből, amit olvastam.
