Földrajz óra
Zsongott a levegő a bogaraktól, madaraktól, zsibbasztó illat tódult mindenhonnan, a fákról, a bokrokról, virágágyásokból... A város is tele volt élettel, autók zörögtek a macskaköveken, nevetgélő turisták, gyerekek, kiabáló árusok. A városi iskola termeiben is már csak néhány gimnazista osztály és tanáraik szenvedtek kötelességtudóan, bezárt ablakok mögött.
Lena üres tekintettel bámulta a tábla elé lógatott térképet, aminél a földrajz tanár magyarázta az ország területének tájfelosztását. Gondolataival egy teljesen másik világban szárnyalt. Amióta elültették Nilot-t mellőle, minden órán unatkozott. Nem mintha Jonnal nem lett volna jóban, vele is nagyon jól el lehetett szórakozni. Jonnak volt néhány füzete, amibe képregényeket rajzolt. Néha azt játszották, hogy Jon megrajzolt egy történetet, de a szövegbuborékokat üresen hagyta, és ezeket Lena töltötte ki. Vagy az egyik karaktert Lena rajzolta végig a történetben. Ezek nagyon viccesek voltak, de azért mégsem olyan, mint Nilot mellett.
Nilot és Lena egymás mellett ülve is állandóan leveleztek, minden aprósághoz volt hozzáfűznivalójuk, amit megosztottak egymással. Várakat építettek a padon vagy a padban, radírral és toll kupakokkal támadták egymás erődjeit. Néha gumimaci- hadseregeket állítottak fel, és amelyik maci elesett a háborúskodásban, azt megették. Vagy a felszínformák megmintázására szánt gyurmából elkészítették a földrajz tanár mellszobrát. Amiért persze intőt kaptak, de még az is mókás volt, mert Geroges tanár úr egy fél óráig szenvedett, mire értelmesen meg tudta fogalmazni a beírás okát. (Most meg ott áll a táblánál, elmerülve a tájak és kistájak pókhálószövedékében, és lelkesen magyaráz, időnként válaszolva az egyre sokasodó kérdésekre, valamint szelíd "Fogjátok már be, kérlek!" felszólításokkal tarkítva nagyívű előadását.)
Lenát borzasztóan nem érdekelte az óra, annál inkább szenvedett attól, hogy Nilot valahol hátul ücsörög Irina mellett, és még csak egy levelet sem küldhet neki, mert Irina rögtön beköpné őket. Jon most békésen aludt mellette, nyitott füzetében megcsúszott toll-csík húzódott végig. Lena elmosolyodott, és óvatosan kihúzta a fiú karja alól a füzetet. Elemelte a tolltartóját is, a rengeteg ceruzával és munkához látott. Először átmásolta a saját füzetéből az eddig lejegyzetelt anyagot, aztán a földrajz-atlaszból a vékony füzetlapra átkopírozta a táblánál függő térkép mását. Tűfilccel berajzolta a térképjeleket, színes ceruzákkal aprólékosan kiszínezte a tájakat megfelelő színűre. Végül piros tollal megjelölte a térképen az adott tájakat, és kis fülekkel odabiggyesztette Geroges tanár úr magyarázatait. Mire végzett, pont kicsöngettek.
Villámgyorsan összecsapta Jon füzetét, és visszacsúsztatta a tolltartót a helyére. A nap végén Jon félálomban behajította füzeteit a hátizsákjába.
- Lena, kölcsönadnád a földrajzot holnapig?
Lena mosolyogva vette vállára a táskáját.
- Ó, semmi értelmeset nem írtunk... Felesleges törnöd magad!
Biccentett egyet elköszönésül és kisietett Nilot után.
