Klímaválság

Úgy döntöttem, ezúttal életben tartom.
Régóta tisztában vagyok azzal, hogy a környezeti hatások
(a délkeleti tájolású nappaliablakon beáradó napfény mennyisége,
a központi fűtés biztosította trópusi éghajlat,
és a levegő tapintható páratartalma) megfelelőek,
a korábbi példányokkal mégsem volt szerencsém.
Vagy inkább nekik nem volt szerencséjük velem.
Maradtam tehát az átmeneti éghajlathoz
és átmeneti élethelyzetekhez gond nélkül
alkalmazkodó pozsgásoknál, például az echeveriánál,
közismertebb nevén kövirózsánál, ami az
emberekhez képest határozottan kevesebb
figyelmet igényel, télen például elegendő
havonta egyszer meglocsolni, a lakás páratartalma
mellett akár egy fél évet is kihúz törődés nélkül.
Ebben a mikrotársulásban ez előnyös tulajdonság.
Ahogyan a pilocereus azureus tüskés kültakarója is,
hatékony a húsba vágó éles karmok ellen.
A negyvenhat négyzetméternyi élettér
sivatagosodásnak indult, s ezen nem segített
a fokozott könny- és takonytermelésből származó
emelkedett páramennyiség.
A helyzet tarthatatlanná vált.
Szombaton a kétlábú és a négylábú populáció
egy-egy tagja elhagyta az életközösséget.
A biodiverzitás elősegítésére én, a társulás
jelenleg egyetlen helyzetváltoztatásra is képes
egyede, elsétáltam a kertészetbe, hogy
magunkhoz vegyem a légies külsejű,
frissességet sugárzó ficus benjamina-t.
Különösen sok gondoskodást
állítólag ő sem igényel.