Fagy

   A hétvégére fagyot jósoltak. Lena felhívta Nilot.

   - A kávézó előtt fél ötkor?

   Vastag, kigombolt kabátban, vászonszatyorral a zsebében érkezett. Megölelték egymást és gyalog elindultak a körút irányába. Útközben kitárgyalták a múlt hétvégét, a furcsán sikerült társasjátékos estét, ahova Ilene az új barátját is elhozta.

   - Ide bemegyünk - bökött Lena egy üzletre.

   A kirakatablak keretéről pattogzott a vaníliasárga festék. Az ajtón szinte be se lehetett látni, belülről rikító színű A4-es lapokkal tapétázták tele. "Ma Mindenre Akció!!!" "Kabát akció, gyere be!" "400/kilos-tól" "új árú érkezet" "Bálabontás keddenként." Egy idős néni lépett ki az ajtón, fekete gyöngyvászon bevásárlótáskája duzzadt az új szerzeményektől. A boltból terjengő jellegzetes használtruha-szag méterekig úszott utána, míg nem a fodrászat hajlakk-illata útját állta és diadalmas győzelmet aratott felette.

   Nilot őszinte fintorral az arcán lépett be, Lena viszont túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy a körülmények lekössék a figyelmét. Egy hadvezér határozottságával mérte fel a terepet és könnyed tánclépésekkel a kis helyiség sarkába helyezett konténerhez sietett. Nilot követte.

   - Sapka is kell? - kérdezte.

   - Nem. Csak sálak. Melegek.

   Kiválasztottak három-négy vastag, kötött, vállalható állapotú viszont vállalhatatlan színű nyakmelegítőt. Gyorsan fizettek és távoztak.

   A többi használt ruhát árusító bolt már kissé veszített a turkáló-ízéből, de azokban is jó szerével találtak célnak megfelelő darabokat. Mikor már Lena szatyra is úgy dagadt a sálaktól, mint a néni fekete táskája, elindultak a rakpart felé.

   A sétányon ballagva megálltak egy bronzszobor mellett. Ivan Markov kémikus kerek szemüvegén át mereven bámult egy távoli pontra, valahol a folyó túlpartján. Lena kivette zsákjából az első kezébe akadó sálat és lazán a nyakába kanyarintotta.

   - Ez így nem jó! - Nilot megpróbált inkább egy elegáns csomót kötni rá. - Nem az igazi. Ilyen vastag sállal nem megy.

   A következő egy tengerész volt, akinek viszont remekül állt a laza tengerkék lobogás. Találtak egy lábát áztató utcagyereket is, rövidnadrágban. Jó alaposan bebugyolálták. Aztán egy híres és komor államfit vidítottak fel egy horgolt hippikendővel, a színész szmokingjához nem passzolt a kötött holmi, így inkább a tacskóját öltöztették fel. Körbejárták az óváros tereit, a régi városháza előtti sétányt, az utolsó kendőt pedig egy robosztus kődelfin uszonyára kötötték, masninak.

    Aztán ittak egy kávét a mozi büféjében.