Mesélj úgy

(Hommage á Simon Márton)

Mesélj úgy, mint a sittes zacskóba kötött csomag felett összecsapó hullámok.

Mesélj úgy, mint a matekfüzet margójára firkantott szívecskében átsatírozott B betű.

Mesélj úgy, mint az éjjeli szekrényen álló gyertya lángjában fellobbant, s örökre elaludt molylepke.

Most úgy mesélj nekem, mint akinek a vacsoraasztalnál mindig a szavába vágtak.

Úgy mesélj, mint a libabőr a forró tenyér alatt.

Úgy mesélj, mint a zeneszám, amit negyedszerre löknek tovább.

Úgy mesélj, mint az első szem romlott meggy a befőttben.

Úgy mesélj, mint az olajos hal a felnyitott dobozban.

Úgy mesélj, mint aki tovább táncol, amikor a zene hirtelen elhallgat.

Mint a királyfi, akiről azért nincs mese, mert a sárkány legyőzése után berúgott, és a csaplárnővel ébredt.

Mindegy is. Csak mesélj!
Mesélj úgy, mintha egészen biztos lennél abban, hogy már mélyen alszom.