Madárdal

Nem ismerted.
Fészket akart rakni -
te vettél neki egy tágasabb kalickát.
Mindent odaadtál: szénát, gallyat, gyapjúszálat,
kényelmetlen hokedlin ülve lested órákig, napokig;
bár építene már, hogy csodálhasd bámulatos ügyességét,
de csupán gubbasztott a rúdon.
A friss vízzel telt kerámiatál sem kellett,
amiben oly boldogan fürdött hajdanán,
hogy telefröcskölte az egész szobát.
Már arra sem emlékeztél, hogyan énekelt,
mikor egy nap nyitva felejtetted az ajtót.

Kirepült, többet nem láttad.
Csendes nyári alkonyokon néha úgy fütyül a szél,
mintha az ő hangját hallanád.