Fűzfavessző a parton

Egyszer majd felnövök,
szép, erős fa leszek,
ágaim elrejtenek,
ha sírsz; a nap elől,

ha forró, s titkos rejteket
adnak vallomásaidnak,
fészket gondolataidnak,
elhallgatnak mindent.

Míg élnek, táncolnak,
susognak, nevetnek,
holtukból agg kezek
új életet fonnak,

s ágaim gyerekszobák
polcaira költöznek,
meséket őriznek,
és kócos játékbabát;

vagy hordozzák anyák
egybefont terheit,
csendes sóhajait
egy életen át.

Majd. De még vessző vagyok,
szélben hajló; gyökérlábam
békén lógatom a Balatonban
s ágaimmal felhőt csiklandozok.