A modellvasút mellett

Te hallod, ahogy a fák beszélnek?
Van-e így értelme a létezésnek,
az égzengésnek, a körforgásnak,
a dalnak vagy épp bármi másnak?

Ugyanaz, mind és mindig:
beszív, kifúj, újraindít.

Zakatolva zeng a szürke lég,
elnyomja a valódi lét neszét.
Tudnak-e bármit azok az ágak?
Örökkön örökké tavaszt várnak.

Ugyanaz, mind és mindig:
reggel, dél, este, újraindít.

A terepasztal zöld dombja alatt
az alagútban vonat halad,
várják a völgyben a virágzó ágak,
tisztelegnek a körutazásnak.

Ugyanaz, mind és mindig:
mag, fa, gyümölcs, újraindít.

Hová tart, mi ez a körbe-körbe,
ez a hegyre föl és újra le a völgybe?
De a lét tanúja nem vigasztal.
nem elég mély föld a terepasztal.

2018.04.04.