Kék virág a járdaszegélyen
Tudok egy virágról. Soha még nem láttam
hozzá hasonlót, kerek e világban.
Járda szegélyén nőtt, égszínkék a szirma,
levele vérvörös, mint az alkony pírja.
Illata nem volt, se magja, se tövise,
úgy nőtt, egymagában egy lámpa tövében.
Gyakran jártak arra legények, leányok,
de egy sem óhajtotta meg a kék virágot.
Nem volt, ki leszedje, bokrétába kösse,
szerelmes szavakkal kedvesének küldje.
Eljött az október, hideg szelek fújtak,
ám a virág kék szirmai le nem hulltak.
Sőt, mint, aki éppen a rút időt várta,
friss, édes illatot ontott a világba.
S jött egy fiú, nem volt kedvese, barátja,
a kék virágot tűzte ki a gomblyukába.
Különös legény volt, szemében tűz égett,
karján trikolór, combján kötés fehérlett.
Lángoló szív felett a kis kék virággal
rótta a belvárost, vállán rossz puskával.
Egy sarok, kettő tán, már látszott a barikád,
ott sürgött, rakodott húsz másik diák.
Jelszavak, parancsok, golyók röpködtek,
a fiúk a háborút most nem játszani jöttek.
De a lányok se vártak már illatos rózsára,
krumplit, vöröshagymát főztek a hadtápra.
Csörögtek a puskák, csorgott a piros vér,
remegő lánykezek nyúltak új kötésért.
A tűzszemű fiú nem várt a parancsra,
nagy ívben dobta a köveket
a tankra.
Mert a jött a lánctalpas, egyszemű szörnyeteg,
talpa alatt, lavinaként indult a görgeteg.
Recsegett, ropogott a rengeteg lom,
düh feszített falakat a túloldalon.
A fiúk, a lányok, munkások, diákok,
egy akarattal tartották a barikádot.
Féltek, ám meg nem remegtek,
követ, golyót, bármit a tankra vetettek,
az nem állt meg, utat tört át a rakáson,
katonák lőttek a házak ablakából.
Nem volt többé hátra, csupán előre,
lélekre volt már szükség, nem erőre.
A sarló learatta mind a szép kalászt,
homokká zúzta a sziklát a kalapács…
Ott feküdtek szerte, gyönyörű halottak,
szemeikben a tűzlángok mind kialudtak.
Köröttük romhalmaz, testük csupa vér,
s egy hervadt kék virágos kabátszegély…
Fehér váza helyett gomblyukba tűzték,
tiszta víz helyett vérrel öntözték,
nem szedték csokorba, nem tűzték fonatba,
szerelmes leányok ajka nem csókolta…
Nem volt se tövise, se magja, se illata,
mégis ő lett egy ifjú legszebb vallomása!
2017.10.23.
