Bujdosik

Álmomban hegyekben, erdők közt jártam,
kerestem azt a kismadarat,
aki a hajnalt az ég párnájáról
dalával felkelti minden áldott nap.

Fülem a csendnek feszítve álltam,
mégse hallottam csicsegését,
bár az éj feketéje tágulni kezdett,
s nem volt mi betöltse üres helyét.

Szürke felhővel jött el a nappal,
harmatot sírtak a ködben a fák,
de hiába esengtek a kismadárnak,
nem énekelte el hívó dalát.

Szántam a hegyet, szántam az erdőt,
s az árva, bujdosó kismadarat.
Térdre ereszkedtem a forrás vizénél,
s dalolni kezdtem a lombok alatt.

A köd végre, lassan oszlani kezdett,
rózsás pírt öltött a reggeli ég.
Az éjjeliszekrényen csörög a vekker:
egy új nap indul az álmaimért.

2016.10.21.