Porcelánbaba

Én, a porcelábaba,
hamvas kőarcomon
színeknek nincs nyoma.

Járásom kimérten ring,
apró koccanások.
A szél elém szirmot hint.

Nemes selyem ruháim
pontosan szabottak
nyaktól egész bokáig.

Ölelnivalóan szép
vagyok, finom, kedves,
és törékeny, mint a jég.

Belül, azt hiszed talán,
ott se vagyok más, csak
gyémántkemény porcelán.

Nem látod, hogy élek, ám
ha melódia szól,
gyémántszívem tangót jár.

2015.05.10.