Utazó

Hiába kopogsz, kedves barátom,
Isten már nem ott lakik.
A templomba néha még hazajár,
mert néha még ott is keresik.

De Isten kiköltözött a városi terekre,
a tenger hullámai közé, a hegyekbe,
ott lakik a csillanó ablaktáblán,
a krétarajzban a szürke járdán,
a magas, szőke hölgy libbenő fodrán,
a síró kiskölök pisze orrán,
Isten utazik a pillangó hátán,
ő zenél a feketerigó hangján,
a búzavirág szirmán vet esténként ágyat,
a cseréptetőn ülve hallgatja imádat.

Kopoghatsz az ajtón, drága barátom,
biztosan kinyitja neked valaki,
mert sokan vannak a templomban.
De Isten már nem ott lakik.

2014.07.25.