Nővéremnek

És én még azt hittem,

hogy a lányok gyávák!

Csak nézlek, most

mozdulni nem merek.

De ők se, a Nagyfiúk.

Lassan indul a menet.

És én még azt hittem,

végtelen az idő.

Most látom, lehet...

Lehet hirtelen és fáj,

hogy számlálni tudom

az elfolyó perceket. 

És én még azt hittem,

felnőtté kell lennem,

hogy egyszer nagy legyek.

Most gyorsan kell dönteni:

ha felnőtt úgyse lesz,

lehet-e nagy egy GYEREK?

És én még azt hittem,

nagyon fájt neked...

De most láttam szép arcodat.

Nem félek már többé,

de te se félj, Ponine;

befejezem a harcodat!

(2014.04.24.)