Antikvár

Bookline-rendelős pályafutásomat három antikvár könyvvel kezdtem. A cél igazából az volt, hogy beszerezzek egy saját példányt a Tajtékos napokból, de lett mellé még másik két könyv is. Az egyik Veress Miklós Égimódi csavargója.

Miért választottam pont ezt? A fotók alapján az vonzott is meg nem is. Nem annyira tetszenek a magyar népmesés stílusú szegénylegény-ábrázolások, de a képek színei és a fantáziadús részletek felkeltették az érdeklődésemet. A moly.hu ajánlója győzött meg végül, hogy érdemes ezt a verses mesét elolvasnom.

Miért volt jó választás?

Amikor felnőttként átélem az élményt, ahogyan gyerekként mesét hallgattam, és amit próbálok megadni a gyerekeknek, akiknek mesélek. A mese rejtélyes világát, magával sodró erejét, amikor merem vitetni magam ezzel az árral, mert biztonságban vagyok benne. Amikor nem értek pontosan minden részletet, de az egészet igen, amikor nem értek minden szót, de úgy hömpölyögnek, hogy szinte hangosan akarom olvasni. Amikor nem lapozok tovább, amíg meg nem csodáltam az illusztráció minden apró részletét. Amikor nem érvényes a "ma csak egy fejezet".

Csodálom azokat az írókat, akik nem egyszerűen írnak, hanem varázsolni tudnak a szavakkal. Hogyan képes valaki ezt a mesei élményt felnőttek számára megteremteni? Olyan ez a könyv, mint amikor a felnőttek kipróbálják az óriás bútorokat. Újra gyerekléptékű lesz minden, de valahogy úgy, hogy azért mi is bölcsebbek leszünk tőle...

"Tudd meg hát, ki most a vendéged:

Gaál Éva illusztrációja

tűz vére vagyok, Ludovérc.
Vagyok a Hold illanó lánya,
ki földi szemnek láthtatlan,
mocsarak, lápok boszorkánya,
ki ezernyi tündéralakban
kincset keresni csalogat
és elsüllyeszt utasokat.
Ki fölragad éji viharral,
és kiholt pusztákon át nyargal,
ki forgat, szédít, megigéz:
földi kéz óvja csak hatalmát,
ha fenyegetné földi kéz."