Croissant

   Hajnalban csörgött az óra. Lena álmosan nyomta le, de rögtön kipattant a szeme, amikor rájött, hogy milyen nap is van. Nilot már talpon is volt. A nagyvárosban ébredni más, mint otthon. Itt, ha kinyitod az ablakot, már nyüzsgő és zajos minden, bár ez még csak a város csendje. Felöltözködtek, Lena rövid, szűk, kék szoknyát, egy könnyű ujjatlant és egy könyök alá érő ujjú kiskabátot húzott, Nilot nem bonyolította túl a kérdést. Hamar kész lettek, leszaladtak a sok emeletnyi lépcsőn, ki az üveges ajtón és nekiindultak a ködös, kicsit szmogos nagyvárosi hajnalnak.

   A megállóban megvárták a villamost, bezötyögtek vele a belvárosba. Lena figyelte az utasokat: ilyen korán tiszta, egykedvű arcokat látott, egyszerű, komoly embereket. Leszálltak, egy pékségben vettek kétt kakaós croissant-t és két latte kávét, nagy fehér pohárban, tetővel. Nilot sok cukorral, Lena cukor nélkül. A meleg poharat szorongatva és a péksütit majszolva a buszvégállomáshoz sétáltak, ahol Nilot bérletet vett magának. 

   A sétálóutca szinte üres volt, csak úgy, mint otthon a parti sétány. A nézelődők kilenc előtt nem bújnak elő, az üzletek úgyis csak tízkor nyitnak. Néhány dolgozó ember sietett csak el mellettük egykedvűen. Szó nélkül, ráérősen ballagtak. Hosszú ideig nézegették a legdrágább kirakatokat, most senki sem nézett kifele szúrós szemmel. A sétálóutca végén a bevásárlóközpontba is bementek. A pékségnél váltották egymást a vevők, a drogéria éppen kinyitott, a Coffe to go még szedelőzködött, hogy ellássa a reggeli rohamot. Az épület csendes volt, álmos, az üzletek zárva, a személyzet már végezte a dolgát. Körbejártak, megnézegették kívülről a boltokat. A kávé és a croissant már elfogyott.

   Volt egy kis idejük, a piacra is benéztek. Illetve csak a virágpiacra. Még tele volt minden a frissen, gyönyörű cserepesekkel. Lena vett egy primulát, ciklámenszínűt fehér szegéllyel. Aztán kisétáltak a piac elé, buszra szálltak, hogy időben odaérjenek a kiállításmegnyitóra.