Üveg bor

   A mólón ültek, már teljesen sötét volt, a tiszta égen szikrázva ragyogtak a csillagok. A tenger felől langyos légáramlat jött, apró loccsanások hallatszottak a deszkák alól, ahogy a hullámok lökdösték a partot. Az üveg fehérbor lassan járt körbe. Illetve Lena mindig gyorsan továbbadta, éppen csak belekortyolt, mert akármilyen borból is csak egy-két kortyot szeretett inni. A többi már nem ízlett neki annyira. Ma négyen voltak: Nilot, Marc, Libert és ő. Így, nyáron, szinte minden este kiültek páran beszélgetni, társasozni. Valahogy az is kialakult, hogy mindig más fiú hoz bort, és más lány sütit. A süti ma hamar elfogyott, csak a bor járt még körbe.

   - Tudjátok, azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lesz majd a férjem... Sehogy se tudom elképzelni - jegyezte meg Lena.

   - Hát, gondolom szőke, és fehér lovon jön majd - vetette oda Libert.

   - Miért, talán hercegnő volnék?

   - Ami azt illeti... - nézett rá Marc.

   - Komolyan! - kérte határozottan Lena. 

   Libert elgondolkodott. Ha már nem lehet eltussolni a témát...

   - Igaza van. Minden normális lány egy hercegnő, ha már ti a herceget várjátok. És te normális vagy. Vagy hát - elnevette magát - legalábbis mi így szeretünk, szóval te tényleg igazi hercegnő vagy, jogosan várhatod a hercegedet.

   - Ez biztató...

   Lena ivott egy kortyot és továbbadta az üveget. Egy darabig csend volt.

   - Kibe voltál eddig szerelmes? Az lehet, hogy segít... - kérdezte Nilot.

   Lena kicsit szégyellősen körbenézett, talán még el is pirult, de sötét volt, nem láthatta senki. Aztán gyorsan összeszedte magát.

   - Igazság szerint ez nem olyan egyszerű... Többekbe is voltam, de nagyon különböző emberek. Én nagyon könnyen beleszeretek valakibe valamiért. Sőt, nem is igazán valakibe, hanem abba a tulajdonságába, vagy tudom is én... - kicsit összezavarodott - De azt hiszem, igazán szerelmes nem voltam. Nem is tudom, milyen az.

   - Jó - jegyezte meg tárgyilagosan Libert.

   - Lena, a te férjed biztosan egy baromi türelmes és kedves ember lesz - merengett el Marc.

   - Köszi - nevetett Lena, de azért tudta, hogy Marc mit akart ezzel mondani.

   - Meg előrelátó, gyakorlatias... - fűzte hozzá Nilot.

   - Hé, annyira nem is vagyok... na jó, de igen. És, mondjuk mit fog dolgozni?

   - Hát, tuti valami intellektuális munkát.

   - Miért ne lehetne mondjuk művész, vagy... nem is tudom, asztalos? - kérdezte Lena.

   - Á, melléd tényleg olyan valaki kell, aki megtart. Minden szempontból, mármint el-, meg a földön - rázta meg a fejét Libert.

   Lena nézte a hullámokat. Úgy érezte, semmivel sem került közelebb a nagy rejtélyhez. Mert hát annyi lehetőség van, annyiféle ember, miért pont egyféle ember illene hozzá? De hát mégiscsak egyvalaki lesz. És ő vajon milyen...?

   Libert megnézte az üveget, már csak egy-két korty volt az alján, úgyhogy beleöntötte a tengerbe. Így szokták. Közös üvegnek nyál az alja. A rusnya műanyag dugót kidobták, az üveget Marc és Nilot vitte el, mert tőlük nem messze volt a szelektív. Lena hazafelé kicsit csalódottan sétált az autóút közepén, aztán elnevette magát és táncolva futott hazáig, mert eszébe jutott, hogy egy igazi hercegnőnek talán mégsem kellene késő éjszaka elüttetnie magát, mert egy herceg se ismerné fel füle hegyéig gipszben...